Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zsoltár

2009.03.03

Zsoltár

A zsoltár (görög pszalmosz, latin psalmus 'dal') az ókori héber irodalom egyik műfaja, az ószövetségi Zsoltárok könyve alkotóeleme. A gyűjteményben található 150 költemény sokféle műfajjal érintkezik. Vannak köztük Istent dicsőítő énekek, egyéni, illetve közösségi panaszt, hálát kifejező vagy éppen segítséget kérő költemények. Közös vonása és szervezőelve a zsoltároknak, hogy az egyéni vagy közösségi megszólalások legfőbb témája az istenhez fűződő viszony. Az ószövetségi zsoltárok formai-stilisztikai jellemzője a gondolatritmus. A hagyomány a zsoltárok meghatározó részét Dávid királynak tulajdonítja. A bibliai eredetű műfaj beépült a keresztény egyház liturgiájába, s különösen a reformáció idején vált népszerűvé. Luther zsoltáros énekei közül az Erős várunk nékünk az Isten és a Mennyből jövök most hozzátok máig ismertek az egész protestáns világban. Magyarra először a teljes zsoltároskönyvet – francia és német átköltések nyomán – Szenci Molnár Albert fordította le (Psalterium Ungaricum, 1607). A 150 zsoltárt 130 dallamra szerezte, körülbelül ugyanennyi versformát és változatos rímszerkezetet alkalmazott. Zsoltárai ma is élő hagyományt jelentenek a protestáns gyülekezetekben, hatása pedig tetten érhető Arany, Ady, József Attila, Sütő András, Kányádi Sándor stílusában és műveiben. A reformáció korának zsoltárparafrázisai, átköltései közül Kecskeméti Vég Mihály 55. zsoltárát (1561 v. 1567) Kodály Zoltán zenésítette meg Psalmus Hungaricus, 1923 címen. Kitűnik a korabeli átiratok közül Balassi zsoltárátköltése (42. zsoltár).

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.