Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Elégia

2009.03.30

Elégia

Az elégia népköltészeti eredetű, líroepikus műfaj, az antik poétikákban és költői gyakorlatban tartalmi megkötés nélkül minden, az epigrammánál hosszabb, disztichonban írt költemény. A reneszánsz még az antik elégiákat újítja fel; a mai értelemben vett műfaji fogalom jelentéskörét Schiller elmélete (A naiv és szentimentális költészetről, 1795) tette egyértelművé: elégikus a magatartás, ha a valóság és az ideál nem felel meg egymásnak, az eszmények nem találhatók meg a valóságban, s ezért a költő rezignáltan szólal meg. Ez az elégiafogalom már egyértelműen lírai műveket jelöl.

Az ókori görög költészetben a műfaj első emlékei a Kr. e. 7. századból maradtak fenn. 

A magyar költészetben Janus Pannonius a humanista poétikai törekvéseknek megfelelően írja latin nyelvű, változatos tematikájú, disztichonos elégiáit (Mikor a táborban megbetegedett; A roskadozó gyümölcsfa). A műfaj a szentimentalizmus idején válik népszerűvé (Ányos Pál Egy boldogtalannak panaszai a halovány holdnál, 1780). 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.