Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


TÖRTÉNELEM / 21. tétel - A feudális gazdaság és társadalom kialakulása

2010.11.17
XXI. tétel A feudális gazdaság és társadalom kialakulása és jellemzése A feudalizmus a középkor jellegzetes társadalmi rendszere, amelyben a hatalom alapja a föld (feudum). Az európai a hanyatló római rabszolgatartó és a felbomlás előtt álló germán ősközösségi társadalom egyesüléséből jött létre. A Nyugatrómai birodalom bukása után a germán törzsi király lett Róma uralkodója, aki új központi államszervezetet alakított ki. Ennek magját a fegyveres kíséret és a volt római előkelők alkották. A germán hódítok kisajátították a földterület 1/3 vagy 2/3 részét. Az előkelők colonusokkal vagy rabszolgákkal műveltették meg a földet, a nemzetségek egyszerű tagjai maguk művelték osztó földközösségben (a szántóföldeket évente újraosztották). Az erdőt, a legelőt, a halászó vizeket és a vadászterületeket közösen használták. A germán nemzetségi szabadság alapja és feltétele az évenkénti személyes hadbavonulás. Aki nem bírta a katonáskodást, vagy nincs akivel távollétében megművelné a földjét, az kénytelen lemondani szabadságáról. Saját magát és birtokát felajánlja egy gazdag patrónusnak, aki megszabadítja őt a hadi kötelezettségtől, de cserébe terményszolgáltatást követel. Az így kialakuló társadalmi rend a feudális vagy más szóval a hűbéri társadalom. A társadalom két rétege a földesurak és a jobbágyok. Földesurak: király, fegyveres kíséret, volt római előkelők, germán törzs és nemzetségfők (akik felvették a kereszténységet), később a főpapok. Jobbágyok: felszabadított rabszolgák, lesüllyedt szabadok. A föld a földesúr tulajdona. Csak kis részt tart saját kezelésben - ez a majorság -, a fennmaradó földterületet a jobbágyok használják, akik ezért terményjáradékkal, robottal, ajándékkal, - később - pénzadóval tartoztak a földesúrnak. Kialakul a hűbérlánc. A király katonai szolgálatért és hűségért földet adományoz kísérete tagjainak. Az adományozott is adhat földet a saját vazallusának. A hűbériség kétoldalú kötelezettség, amely a hűbéres részéről katonai szolgálatot és hűséget követel, a hűbérúr részéről pedig pártfogást és védelmet. A legfőbb hűbérúr a király. A feudális gazdálkodás jellemzői: a mezőgazdaságban elterjed a nehéz eke használata, amely megforgatja a földet. A lófogatolásnál alkalmazzák a szügyhámot, a kengyelt és a patkolást. A kétnyomásos gazdálkodás felváltja a háromnyomásos. Ipar: kezdetleges, természeti vagy más szóval önellátó gazdálkodást folytattak. Ez azt jelenti, hogy mindent a jobbágy állít elő, amire a saját és a földesúr családjának szüksége van.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

várpalota

(szintia, 2011.11.22 14:26)

csá jo épek vannak