Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kazinczy Ferenc

2010.03.18

Kazinczy Ferenc


Kazinczy Ferenc

Érsemjén, 1759. okt. 27 - Széphalom, 1831 aug. 23.

Író, költõ, a magyar nyelvújítás, kora közmûvelõdésének református vallású vezére. Mûvészetkedvelõ tehetõs középnemes családban született 1759. október 27-én Érsemjénben. Elõbb Regmecre kerül, korán megmutatkozik irodalmi tehetsége. 16 éves korára Bessenyei elsõ, német nyelvû regényét, a "Der Amerikaner" magyarra fordítja Az amerikai Podoc és Kazimir keresztyénvallásra való megtérése címmel. 1769-1779 között atyja ösztönzésére a Sárospataki Református Kollégiumban teológiát, hallgat. Apja halálát követõen jogot tanul, gyakornok Kassán, Eperjesen és Pesten. Baróti Szabó Dáviddal és Batsányi Jánossal Kassán elindítja a Magyar Museum folyóiratot. Kazinczy és Batsányi közötti egyet nem értés következtében Kazinczy új folyóiratot alapít, az Orpheust. Shakespeare Hamletjét, Goethe regényét ülteti át magyar nyelvre, anyjának ajánlott fordítását kinyomatja, Bécsbõl Bessenyei dicsérõ levelet küld Kazinczynak. Egyre nagyobb súlyt helyez a választékos stílusra, a magyar nyelv folyamatos megújítását, csiszolását tekinti élethivatásának. Kora egyik legjelentõsebb epigramma költõje volt. 1784-ben Abaúj megye jegyzõje. Ekkor egy pesti utazása során megismerkedik Ráday Gedeonnal, aki megismerteti az akkori nyugat-európai versformákkal, melyet Kazinczy népszerûsít. A jogtudomány és jogászi gyakorlat nem kötötte le, a közmûvelõdés jobban érdekelte. 1786-ban az elemi iskolák felügyelõje volt a kassai tankerületben. E munkáját végig nagy lelkiismeretességgel ellátta. csakhogy vallása miatt már 1791-ben megszûnt e hivatala.

Annak a szabadkõmûves páholynak a tagja, mely a forradalmat kívánja elõkészíteni. A Martinovics-féle összeesküvésben való részvételéért elõbb halálra ítélik, de kegyelembõl várfogságot szenvedett Spielbergben, Kufsteinban, Munkácson. 1794. december 14-tõl 1801. január 21-ig, több mint hat évig volt súlyos börtönben "Fogságom naplója" címû mûvében, a 2387 börtönben eltöltött napról ír. Negyvenkét éves korában kerül ki a tömlöcbõl, már õszen. Anyja halálával a családi birtok szétoszlik. Rokonai a mûvészlelkû Kazinczyt kiforgatják minden vagyonából. Megmaradt a Sárospatak melletti Bányácska falu melletti szerény birtok, ez lett létalapja. Ide építteti fel kúriáját. Megnõsül, feleségével Török Sophie írónõvel 1804-ben költözik Széphalomra. A falut munkássága során nevezte el Széphalomnak, amit késõbb hivatalosan is elfogadtak.

Széphalom hosszú idõre a magyar irodalmi és szellemi élet központja lett. Kazinczy Ferenc a magyar nyelvterület valamennyi jelentõs személységével, gondolkodójával kiterjedt levelezésben állt, a kor szellemi vezére lett. A Sátoraljaújhelyi Református Egyházközség fõgondnoka volt 1814-1818 között, 1815-tõl haláláig Zemplén vármegye levéltárosa volt. A híres levéltár gondozását, rendezését látta el nagy ügybuzgalommal. A ma mûemléki védelem alatt álló berendezést jelentõs hányada Kazinczy Ferenc tervezése, íróasztala is látható még. A hálás utókor Kazinczy Ferenc emlékére szobrot állított a levéltár mellett. Fiatal költõk szárnypróbálgatásait kísérte figyelemmel, felfedezettjei Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Kisfaludy Sándor, Szemere Pál, majd Kisfaludy Károly. Csokonai Vitéz Mihály tehetségét elismerte, bár idegenként szemlélte munkásságát. A feltörekvõ fiatal nemzedék Kazinczy Ferencet mesterének tartotta, bár Kazinczy a poézis területén kevésbé alkotott jelentõset. Költészeténél sokkal jelentõsebb és maradandóbb prózai munkássága. Kazinczy Ferenc máig ható munkássága sokkal inkább irodalomszervezõ, iskolateremtõ munkálkodásán, a magyar nyelv korszerû nyelvvé formálásában alapul.

A Magyar Tudományos Akadémia 1830-ban rendes tagjává választotta. 1831. augusztus 22-i halálát követõen kívánságára a széphalmi családi sírkertben temették el. Valamikori kúriáját Ybl Miklós tervei alapján alakították át emlékét hirdetõ mauzóleummá. Kazinczy Ferenc még életében tanúja lehetett annak, hogy szellemi tevékenysége nem múlt el nyom nélkül. Halála idõpontjában a reformkor soha nem volt szellemi energiái révén régen szunnyadó erõk aktivizálódtak. A magyar nemzet szellemi és anyagi gyarapodásának egyik legfontosabb idõszakában távozott az élõk sorából.

Kazinczy Ferenc, valamint kortársai életmûvének a magyar nyelv, a magyar szellemi élet fejlõdésére gyakorolt hatását jól világítja meg Dr. Rácz Lajos nyugalmazott református teológiai akadémiai tanár, Sárospatak A protestantizmus hatása tudományos életünkre címû dolgozatából vett idézet, mely a nyelvtudomány fejlõdését mutatja be.

"II. Nyelvtudomány. A nyelvújítás mozgalma csak kisebb részben tartozik a tudományos irodalom körébe, hisz azt részben hírlapi cikkekkel, részben szépirodalmi munkákkal vívták." De mégis, mivel az tudományos tekintetben is jelentõs eseménye volt irodalmi életünknek, itt is meg kell róla emlékeznünk. A nyelvújítás megindítója Barczafalvi Szabó Dávid 1792-tõl 1805-ig pataki tanár, a Magyar Hírmondóban (1786) közzétett cikkeivel és Szigvárt-fordításával (1787); Tolnai V. szerint B. Szabó Dániel szándéka a legtiszteletreméltóbb. Eljárása teljesen jóhiszemû; értekezése a nyelvújítás elveinek, céljainak, módjainak és eszközeinek legelsõ, a maga irányának és korának színvonalán álló tudományos kifejtése.

Nagy lökést adott a nyelvújítás ügyének Kulcsár I. a Magyar Kurírban hirdetett s a magyar nyelv fejlesztését tárgyaló pályatételével, melyre 22 pályamû érkezett, melyek közül a bírálóbizottság az 1. díjat Kis János dömölki evangélikus lelkésznek, a 2. díjat Pánczél Pál kendiloniai református lelkésznek ítélte oda (1806). A pályázat eldöntése után jelent meg gr. Teleki László hasonló tárgyú könyve (A magyar nyelv elõmozdításáról buzgó esdeklései, 1806), melynek fejtegetéseit szintén elismeréssel fogadták. - De igazi sikerré a nyelvújítás csak Kazinczy föllépésével jutott, aki a börtönbõl való kiszabadulása után teljes erõvel vetette magát a magyar nyelv megújítására, mert csak ettõl remélhette a szellemi haladás biztosítását. Levelei és nyomtatásban megjelent dolgozatai lassan elõkészítették a talajt a nagy újításra, melynek megindulását a "Tövisek és virágok" (1811) megjelenésétõl szokás számítani. Ezeket az újításokat pellengérezi ki a "Mondolat" (1813), melynek alapját Szentgyörgyi József debreceni orvos készítette a Barczafalvi, Vandza és Folnesics-féle újítások kigúnyolására, de Somogyi Gedeon veszprémi esküdt bõvítette ki és fordította Kazinczy ellen. Méltó választ a két református ortológus Mondolatára Szemere Pál és Kölcsey írt "Felelet a Mondolatra" (1815) címmel, melyben ügyesen, nagy hatással utasítják vissza az ósdiak durvaságait és élezik ki ezek hibáit. A közönség nagy része igazat adott a nyelvújítók törekvéseinek s ezen Somogyi G. "Értekezése" (1819), melyben gyönge érveléssel védte a Mondolatot, sem tudott változtatni, a nyelvújítás diadalát fel nem tartóztathatta. Gróf Teleki Józsefnek a Marczibányi-díjjal jutalmazott pályairata (A magyar nyelvnek tökéletesítése Új szók és Új szólásmódok által, 1821) Kazinczynak adott igazat.

Az egyetemes nyelvtudomány ügyének tett örökbecsû szolgálatot Kõrösi Csoma Sándor (1784 - 1842), egy keményfejû, erõslelkû, ideális gondolkodású székely ifjú, aki hosszú évek tudományos elõkészületei után 1819. november végén elindult, hogy Ázsia Keletén nemzetünk eredetét, egykori lakóhelyét és régibb történeteit felkutassa. Ettõl kezdve 1842 tavaszán bekövetkezett haláláig életét, mondhatatlan fáradalmak és nélkülözések közt, arra fordította, hogy Perzsiában, Indiában és Tibetben nemzeti múltunk homállyal borított problémáit tanulmányozza. Ott a kútforrásnál tanulja meg ez országok nyelvét, nyomozza és próbálja kibetûzni régi emlékeiket. Az angol nemzettõl vett jótéteményeket oly nagybecsû mûvel hálálta meg, minõ Tibeti Nyelvtana és Szótára (1834, mind a kettõ angol nyelven), mely által a tibeti nyelv és irodalom tanulásához és ismeretéhez biztos utat nyitott. Ezekhez járul mintegy 20 kisebb nyelvészeti és vallástörténeti tanulmánya. Csoma utazása úttörõ jellemû, õ volt a legelsõ magyar ember, aki maradandó szolgálatokat tett az egyetemes tudományosságnak, midõn a föld egy kevéssé ismert részében a tudás csaknem ismeretlen világát tárta fel Európa népei elõtt. Merész törekvése, csodálatos tudásszomja, soha nem lankadó kitartása örök példaképül állítja õt minden magyar tudós elé!(1)

Az Akadémia nyelvtudományi munkálataiban, a helyesírás, szókötés szabályainak megállapításában Vörösmarty és Czuczor mellett, elõkelõ része volt Fogarassi Jánosnak és Fábián Gábornak; Fogarassi volt, mint tudjuk, Czuczor mellett, a Magyar Nyelv Nagy Szótárának egyik szerkesztõje és annak szerencsés befejezõje (1874). - A finn és a magyar nyelv összehasonlító tanulmányozásának lelkes és tudós elõharcosa, az újabb magyar összehasonlító nyelvészet megalapítója, a finn-ugor nyelvrokonság hirdetõje Hunfalvy Pál (1810 - 1891), értékesek a vogul és osztják nyelvrõl írt dolgozatai. - A Nyelvtörténeti Szótár, Oklevélszótár, Tájszótár után, mint ezeknek betetõzõje, most van kidolgozás és kiadás alatt Gombócz Z. és Melich J. szerkesztésében, a Magyar Nyelv Etymólogiai Szótára.

(1)Duka Tivadar: Kõrösi Csoma Sándor Dolgozatai (1885).

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

angela.angela1221@gmail.com

(angela, 2010.12.20 11:25)

Kazinczy Ferenc összes versei letölthetőek. (http://tinyurl.com/32mjh53)