Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Leopárd

2009.03.05

Ország:

Állatok (Animalia)

Törzs:

Gerinchúrosok (Chordata)

Altörzs:

Gerincesek (Vertebrata)

Osztály:

Emlősök (Mammalia)

Alosztály:

Elevenszülő emlősök (Theria)

Alosztályág:

Méhlepényesek (Eutheria)

Öregrend:

Laurasiatheria

Rend:

Ragadozók (Carnivora)

Család:

Macskafélék (Felidae)

Alcsalád:

Párducformák (Pantherinae)

Nem:

Panthera

Faj:

P. pardus

 

Leopárd

v. párduc (állat, Felis pardus L.), a macskafélék családjába tartozó állat, mely a tigrisnél 1/3-dal kisebb, de csinosabb testalkatu s farka is hosszabb; fülei igen rövidek. Rövid szőre vörössárga, hasán fehér, feketésbarna össze nem futó foltokkal, melyeknek középfoltjaik nincsenek, mindegyik oldalon 8-10 sort képeznek. Csak mint fajváltozat különböztető meg a sötétebb szinü s rövidebb farku, sűrü fekete foltos L. a világos, külön álló foltokkal tarkázott párductól. A L. egész Afrikában, a párduc pedig délnyugati Ázsiában honos; életmódjuk és testalkatuk azonban egészen hasonló. Az India szárazföldén és szigeten élő fekete párduc (Felis melas Aut.), melynek koromfekete bundáján a párduc jellemző foltjai csak bizonyos világításban vehetők ki, szintén csak szinváltozata a párducnak. A L. a legtökéletesebb macskák egyike, szép. ügyes, ravasz és kegyetlen, a nagyobb állatoknak, sőt az embernek is (kit különben lehetőleg kerül) veszedelmes ellensége. Juhok, kecskék és antilópok képezik közönséges zsákmányát, de a majmokat a fákon s a paviánokat a sziklákon is üldözi. Hol falvak az erdő közelében feküsznek, ügyesen a házakba lopódzik és néha a lakók láttára is valamely házi állatot elhurcol. A L.-ot sebes kutyákkal szokás vadászni, kik addig foglalkoztatják, mig a vadásznak alkalma nyilik őt lelőni; megsebesítve dühösen ront a vadászra is. Még gyakrabban szokás őt csapókelepcékkel és vastőrökkel fogni. Szép bőre igen becses és oly drága, mint a tigrisé. Ifjukorukban fogott és szelidített L.-ok őreik iránt jóindulatuak és csak idegenekre nézve veszélyesek.

A L. a heraldikai állatok közt a leggyakrabban előfordul. Mint a pajzs szélessége irányában lépdelő oroszlánt ábrázolják, mely fejét a néző felé fordítja, tehát en face áll, mellső előlábát fölemeli, farkát háta fölé csapja, egyebekben olyan mint az oroszlán. Ha a L.-ot egyenesen hátsó lábain állva ábrázolják, arccal a néző felé fordulva, akkor oroszlán-leopárd a neve. A régi heraldikában azonban a L. és oroszlán egy és ugyanazon állat volt.

A leopárdoknak körülbelül 7-30 alfaja létezik (egy ezek közül kihalt), ám ezen alfajok nem mindegyikét tartják számon hivatalosan külön alfajként; az alábbi felsorolásban található ezen állatok közül néhány, illetve latin elnevezésük.

 

Király leopárd

Az ál-melanózisos leopárdnak normál alapszíne van, ám a mintázata egybeolvad és így úgy tűnik, mintha egyszínű fekete lenne. Néhány alfajnál, az egyszínű fekete terület lehúzódik az állat lágyékáig és combjáig; csupán néhány átlós aranybarna csík jelzi, hogy csak az alapszín fekete. A lágyékon és lábakon található pettyek, melyek nem olvadnak egybe sávokká és csíkokká, gyakran kicsik és halványak, inkább rozettát alkotnak. A fej és a végtagok halványabbak és foltosak, mint a közönséges pettyes leopárdoknál.

Egy ázsiai párducokról és hópárducokról szóló iratában, Pocock mellékelt egy képet egy Dél-Indiából vásárolt leopárdbőrről; fekete körvonalú foltok voltak rajta, mindegyikben pettyek voltak és mintázata inkább a jaguáréra és a ködfoltos párducéra hasonlított. Egy másik Pocock által szerzett dél-indiai leopárdbőrön a rozetták megszakadtak és egybeolvadtak, és túl sok volt benne a pigment, így az állat úgy nézett ki, mint egy sárga csíkos és foltos feketepárduc.

Több leopárd színváltozatot csak festményekről és múzeumi egyedekről ismerünk. Nagyon ritka esetekben a közönséges fekete leopárd pettyei összeolvadnak és így egy teljesen fekete leopárd lesz, melynek mintázata nem látható. Ál-melanózisos esetek leopárdoknál fordulnak elő. A pettyek sokkal sűrűbben helyezkednek el, mint általában és összeolvadva nagyrészt elrejtik az alapszínt. Sávokat alkotnak és néhány helyen teljesen fekete területet. Ettől eltérően a valódi fekete leopárdnál a sárgásbarna alapszín ezeken a helyeken látható. Egy ál-melanózisos leopárdnak narancssárga bundája volt, melyen egybeolvadtak a rozetták és a pettyek, ám a fehér hastájékon látszottak a megszokott fekete pettyek (mint a fekete és sárga kutyáknál).

A Harmsworth Natural History-ben (1910), R. Lydekker így írt egy ál-melanózisos leopárdról: Dél-Afrikában azonban található egy különleges sötét színű csoport, egy alfaj, melyet 1885-ben fedeztek fel a sűrű dzsungelekkel benőtt dimbes-dombos területeken, Grahamstown közelében. Ezen állat alapszíne mély sárgásbarna, narancssárga árnyalattal; ám a pettyezés, a megszokott rozetta-szerű elrendezés helyett, inkább kicsi és sűrű, mint a közönséges leopárd fején; míg a fej tetejétől a farok kezdetéig a pettyek szinte összeolvadnak, így olyan megjelenést nyújtanak, mintha a háton egy széles fekete sáv húzódna végig. A második bőrön a fekete terület közel az egész hátat és lágyékot átöleli, anélkül, hogy a pettyek kivehetők lennének, míg bőr utóbb említett részein a mintázat ugyanolyan, mint az első egyeden. Két másik alfaj is ismert; mind a négy az Albany területről származik. Ezek a sötét színű dél-afrikai leopárdok különböznek az Afrika északi és keleti, illetve az ázsiai területekről származó fekete leopárdoktól abban, hogy az utóbbin a rozettaszerű foltok megmaradtak és jól kivehetők, az előbbin pedig a rozetták eltűntek – mely, minden bizonnyal figyelemreméltó eset a közönséges afrikai leopárdoknál – és a bőr fekete részein a pettyek hiányoznak.

Egy másik ál-melanózisos leopárdbőrről készített feljegyzést 1915-ben Holdridge Ozro Collins, aki a bőrt 1912-ben vásárolta. Az állatot Malabárban, Indiában terítették le még abban az évben. A széles fekete részek, melyek olyan fénynél ragyognak, mint a selymes bársony, a fej tetejétől a farokvégig terjed és teljesen mentes bármely fehér vagy sárgásbarna szőrszáltól … A tigrisen levő fekete csíkok megkülönböztető karakterként szolgálnak a sárgásbarna alapon és a hát közepétől a hastájékig húzódnak merőleges vonalakban. Ezen a bőrön a csíkok szinte aranysárgák, a tigris jellemzőinek különlegessége és az ahhoz való hasonlóság nélkül, és az állat egész oldalán labirintust alkotva kanyarognak választékos hullámos körkörös mintát alkotva, néhány hüvelyknyi szélességben csillogó fekete sáv húzódik az állat hátán. Különlegessége még, hogy a lábak és a hastájék fehér és olyan pettyes, mint a leopárd bőre … A bőr nagyobb, mint egy leopárdé, de kisebb, mint egy jól megtermett tigrisé.

1936 májusában, a British Natural History Museumban egy ritka szomáli leopárd kifeszített bőrét állították ki. A bőr gazdagon mintázott volt bonyolult csavaros vonalakkal, foltokkal, sávokkal és vékony csipkeszerű mintázattal tarkítva. Ez eltér a pettyes leopárdtól, ám hasonlít a király leopárdra, melyet a modern kriptozoológusok ezután király leopárdként könyveltek el. 1885 és 1934 között hat ál-melanózisos leopárdot jegyeztek fel Dél-Afrika Albany és Grahamstown körzetében. Ez a helyi leopárd populációban fellépő mutációra utal. Egyéb király leopárdról szóló feljegyzések érkeztek a délnyugat-indiai Malabarból. A trófeavadászok valószínűleg gyökeresen kiirtották ezeket a populációkat.

 

Fekete párduc

 

A pettyes és fekete leopárdokon kívül még számos ritkább mutáció fordul elő. Az egyik legérdekesebb a király leopárd. Egyéb színváltozat például a vörös (eritrites) leopárd, csokoládébarna foltokkal vöröses alapon; a barnássárga leopárdok narancsszínű rozettákkal mintázottak krémszínű alapon; a halvány krémszínű leopárdok mintázata halovány és szemük kék, de vannak rozetták nélküli és csíkos végtagú leopárdok is. A Harmsworth Natural History-ban (1910), R. Lydekker írt jaguár-mintájú leopárdokról: A közönséges ázsiai leopárd, mint már említettem, nagy rozettákkal rendelkezik mely a test első negyedén látható. Az afrikai leopárdon, máskézből viszont a rozetták mindenhol kisebbek és zsúfoltabban helyezkednek el, és a vállaknál, illetve a fejen kisebb pettyekké alakulnak. […]. A közönséges leopárdokon nincs pötty a rozettákkal övezett világos területen, ám néhány ilyen Sziámból származó bőrön ott is vannak pöttyök, és ezzel összekapcsolható a leopárd a jaguárral, mely ez esetben teljesen normális.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.