Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Közönséges róka

2009.03.05

KÖZÖNSÉGES RÓKA

 

A leggyakoribb nagyobb testű ragadozók egyike. Széles elterjedési területén, amely csaknem egész Európa mellett Észak- és Közép-Ázsia nagy részét, valamint Észak-Amerikát is magában foglalja, minden elképzelhető élőhelyen megtalálható a tengerparttól a hegyekig, ahol kb. 4500 méter magasságig hatol. Rendkívül alkalmazkodó képes, a számára kedvező vagy kedvezőtlen környezeti változásokra nyomban reagál.


Átlagos életkoruk kb. 14 év. Olyan területen, ahol intenzíven vadásszák, 70%-uk első két életévében elpusztul (puskavégre kerül).

            Általános külleme kutyaszerű, elkeskenyedő arckoponyájú, orra hosszú, keskeny, füle hegyes, fehér végű farka bozontos, elliptikus szemű állat. Bundája színezete elég változatos, de a hátoldalon általában mély tónusú vörösesbarna, pofája és hasa fehér. Színe évente a vedlések idején változik. Testhossza mintegy 100-120 cm, farka ebből egyharmad, mar magassága eléri a 40 cm-t, súlya a 10 kg-ot. Az első alsó zápfoguk és a negyedik felső elő zápfoguk különösen erős ún. tépőfog.


            21 fajta róka él szerte a világon. Habár a kutyafélék családjába tartoznak, mégis sajátos módon ötvözik a kutyák és macskák jellemzőit. A szemük, karmaik, könnyű testsúlyuk, vadászati szokásaik, fára mászási képességük a macskákra jellemző, de testfelépítésük, génjeik mégis a kutyafélékhez köti őket.

            A róka jelenlétére következtethetünk határozott léptű nyomából, amely nem olyan kanyargó és meg-megálló, mint a kutyáé. Mellső végtagján 5, a hátsón 4 lábujj található. Az ügető állat csapása egyenes, zsínórszerű nyomsor, ha lépésben jár zegzugos. Az egyenes nyomok hosszúkásabbak mint a kutyáé, s a karmok lenyomata jól látszik. A róka jellegzetes fülledt szagot hagy maga után; hosszú, csavart hullatéka szőrt, csontokat és rovarokat tartalmaz. Különböző kaffogó és ugató hangokat ad, a nőstény (szuka) vérfagyasztó sikolya különösen télen hallható. (biológia menű háttér-hang)


            A róka a maga ásta föld alatti üregben lakik. A rókavár az odalent vezető járatok hálózata, lakórésszel és több vészkijárattal. A lakott rókavárat gyakran a bejárat előtt heverő táplálék maradványok és a felettük dongó legyek árulják el.  A kotorék gyakran sziklák alatt vagy fák gyökerei között nyílik. Megtaláljuk a mezőkön lévő kis erdőfoltokban éppen úgy, mint a dimbes-dombos mezsgyék bokrai között, a folyókat kísérő ártéri erdőkben, a középhegységekben, néha az alföldi tanyák és falvak közelében. A rókák a nyári időszakban gyakran kiköltöznek a mezőre, és a gabonatábla mélyén húzzák meg magukat. Néha egyszerű üreget is készítenek, de ezt a "nyaralót" nyomban otthagyják, amint az aratás elkezdődik. Télen néha farakások, rőzsekupacok alatt rejtőzik. Havas időben nádasok vagy nádfoltok közelében járva mindig megtaláljuk a róka nyomait.  

            Nappal ritkán mutatkozik - az éjszakára vár. Akkor aztán elhagyja vackát, hogy élelmet szerezzen. A vörös bundás ragadozó alaptápláléka - ha úgy tetszik "mindennapi kenyere" - a pockok és az egerek. Először beleszimatol a lyukba, híres jó orrával - negyvenszer annyi szaglósejtjük van, mint az embereknek, - nyomban érzi, hogy odahaza van-e az üreg gazdája. Majd kaparni kezd, de közben előre is figyel, és ha a pocok valamivel odébb, egy másik lyukból kiugorva menekülni próbál, egy pillanat alatt ráveti magát. Nem veti meg a fűben talált madártojásokat, fiókákat, elkapja a mezei nyulat, a fácáncsibéket, sőt még az őzgidát is, ha anyja nincs mellette. A szőlőhegyen csatangoló róka ősszel megdézsmálja a fürtöket, felszedi a lehullott gyümölcsöt, zöldségeket és bogyókat is. A falvak és tanyák közelében baromfit rabol. Az egészséges róka, megfelelő körülmények között meg sem kísérli, hogy ember által lakott területre menjen zsákmányszerzés céljából. Csak akkor, ha megváltoztatják természetes környezetét. Nem veti meg a gilisztát, békát és a rovarokat sem. Egyébként méltán híresztelik róla, hogy ő az erdő fő tisztogatója: ha dögöt talál területén, azonnal eltávolítja.


           A róka terrioritalis viselkedést mutató faj. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló táplálékbázist, a megfelelő búvóhelyeket vetélkedés útján osztják fel maguk között. Az így birtokolt területet annak lakója szinte kizárólagosan használja, ott mások nem tartózkodhatnak tartósan. Járványtani szempontból igen lényeges, hogy az egyes állatok vadászterülete részben fedi egymást, tehát a párzási időszakon túl napi élelemszerző útjuk során is találkozhatnak. A terület védelme ilyenkor marakodáshoz (harapás) vezethet.                 Egyedi területe 10-35 négyzetkilométer, melynek határait szaganyagával jelöli. Emiatt a felnevelt, ivaréretté váló kisrókák szeptember-októbertől kezdődően (mivel alomtársaik és szüleik konkurenseivé válnak) elhagyják születési helyüket, és új életteret keresnek maguknak. Ennek során - átlagos populációméret esetén - általában 8-25 km körüli távolságra (esetleg távolabb is) vándorolnak.


            Párzási, koslatási időszaka decembertől februárig tart. Az egyébként magányosan járó állatok ilyenkor keresni kezdik egymást. Hatalmas utat tesznek meg egyetlen éjszaka, amíg tüzelő szukára "vadásznak". A róka bundája ebben az időszakban a legszebb, tömött és puha, farka valószínűtlenül vastag. Érdekes módon a rókáknál is előfordul az utódnemzés célján kívüli párzás (mint az embereknél, vagy  egyes majmoknál). A hím 3 hónapig a családjával marad, segít felnevelni a kölykeit. A vemhességi idő 50-55 nap, az alomban 4-6, néha még ennél is több "rókafi" azaz kölyök látja meg a napvilágot. Szemeik 12-14 napos korukban nyílnak ki, nem sokkal később a tej mellett már az anyjuk által kiöklendezett hústáplálékot is fogyasztják. Négy hétig szopnak, ezt követően már mind gyakrabban járnak ki az üreg elé. Sütkéreznek, játszanak és a vadászat, a zsákmányszerzés fortélyait gyakorolják azokon az élő állatokon - többnyire apró rágcsálókon - melyeket anyjuk hoz a mezőről számukra. Körülbelül 4 hónapos korukban önállósodnak, ivarérettségüket 9 hónaposan érik el.

        Egész Európában űldözik fegyverrel, méreggel, ravaszul elhelyezett csapdákkal, kűzdenek ellene, állománya ennek ellenére nem csökken. A rókák között gyakori a veszettség, mely betegség az emberre is halálos veszélyt jelent. A veszett rókát kivéve minden róka fél az embertől, a nem menekülő, sőt közeledő "szelíd" róka mindig gyanús! Nem árt az óvatosság!


            A róka szeret játszani, kimondottan szereti a vidámságot. Ebben talán nincs is párja. Önfeledten játszanak a rókakölykök és a fiatalabb állatok, de éppoly szenvedélyes játékosok a felnőttek is. Játszanak hajnalban, játszanak estefelé, hiszen a játék nem csak szórakozás, hanem egyben komoly gyakorlatozás is. A rókacsaládban rendszerint akad egy kezdeményező, egy játékmester. Minden azzal kezdődik, hogy a bolondozás "értelmi szerzője" a többiek szeme láttára fölrohan egy kis dombocskára, s ott bámultatja magát egy ideig. Miután megállt, mint akinek földbe gyökerezett a lába, végigméri a többieket és ismét futásnak ered. Ez az a jel, amelyre általában nagy lelkesedéssel reagál a család többi tagja. Amint bekapcsolódnak a játékba, az első többször átugrál a többiek fölött, fölfelé görbítve a hátát. Az extázisba hajszolt társaság ekkor leírhatatlan felfordulást produkál: némelyek menekülnek, mások hajkurásszák egymást, megint mások egyszerre négy lábbal szökkennek a magasba, vagy a hátsó lábukon ugrálnak, szétterítve farkukat a földön. Aztán az ugrabugrálás átváltozik fogócskává és bújócskává. A játék közepén a játékmester térdre "ereszkedik", és hol jobbra, hol balra ugrál valamelyik társa mellett. Amikor a hancúrozás a tetőfokára ér, a játék új formát ölt. A játékmester a többiek szeme láttára elkezd egy helyben gyorsan forogni, igyekezve elkapni saját farkát. Ez a bírkózás kezdetét jelzi: mindegyik választ magának egy ellenfelet, és rángatja a fülét, a farkát, mancsát, harapdálja ahol éri, lökdösi vállával és törzsével, aztán futásnak ered. Végül a játék elcsendesedik, a játékmester a szájába vesz egy ott hányódó ágacskát, vagy más tárgyat, azt mintegy bemutatja a többieknek, majd elszaggatja, leteszi a földre, és továbbkotorja mellső lábaival. Ezután mindenki lefekszik és békésen pihen.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.