Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Grizzly medve

2009.03.07

Rettentő medve

Az Ursus alnem legismertebb amerikai képviselője az egész Északnyugat-Amerikában elterjedt rettentő- vagy szürke medve (Ursus horribilis Ord) testalkatával és külsejével a mi medvénkre hasonlít, de jóval nagyobb, nehezebb, esetlenebb és erősebb. Testét sötétbarna, végükön halvány szőrök fedik, fejének szőre rövid és halvány. Szivárványszürke, bizonyos ezüstös fénnyel, máskor aranyfényű világos vörösesbarna, amit az előbbi esetben a szőrszálak hegyének ezüstös, az utóbbi esetben pedig a szőrszálak hegyének sárgás színe idéz elő. Az európai medvéktől határozottan megkülönbözteti rövid feje, domború orrcsontjai, széles és lapos homloka, rövid fülkagylói és rövid farka, főként pedig hatalmas, 13 cm-t is elérő, erősen görbült, hegyük felé keskenyedő, fehéres karmai. A szürke medve óriási teste 2.3-2.5 m hosszúra is megnő, súlya 450 kg-ot is elér, éppúgy az északázsiai medvéké. Hazája Észak-Amerika nyugati fele; kezdődik az Egyesült-Államok déli részén, a Sziklás hegység táján és észak felé (Dakota) a Missouri-ig terjed. Minél inkább nyugat felé haladunk, annál gyakoribb, különösen a hegyekben. Délen még Mexikó felföldjein is előfordul, egészen Jalisco-ig, észak felé a sarkkörig, sőt azon túl is.

A szürke medve életmódja nagyjában a mi medvénkéhez hasonló; téli álmot is alszik. Járása ingadozóbb, ringó, összes mozdulatai esetlenebbek. Fára mászni csak fiatal korban tud, öregebb korban már nem vállalkozik ilyen mutatványra, de annál biztosabban ússza át a széles folyamokat. Ügyes ragadozó és több, mint elég erős ahhoz, hogy hazájának bármely lakója felett diadalmaskodjék.

A szürke medvéről borzalmas történeteket terjesztettek, hogy veszedelmes voltát érzékeltesék és hogy a vadászerényt minél jobban csillogtassák. Kétségtelen, hogy ezek a történetek részint valótlanok, részint túlzottak. Abban az időben terjesztették és hitték ezeket a történeteket, mikor a távoli Nyugatra csak kevesen jutottak el és a kalandos elbeszélésekhez szükség volt egy félelmetes szörnyetegre, mely az Újvilágban azt a szerepet játszotta, mint az Óvilág leghírhedtebb ragadozói. Az itt-ott előfordult veszélyes élményeket általánosították és így lett a szürke medve a Nyugat réme. Bizonyos, hogy nem egy embert ölt meg már a szürke medve, vagy mint hazájában hívják, a grizzli. Ha megsebesítették, védekezett, a meglepett, különösen a fiait féltő nősténymedve kihívás nélkül is támadott, de azért nem mondható, hogy félelmetesebb volna európai rokonánál, azt sem állíthatjuk, hogy bátrabb volna; egész lényében hozzá hasonló. Az összes szürke medvék közül, melyekkel Pechuel-Loesche találkozott, egy sem mert helytállni. Nagyobb súlya van a 30 éves tapasztalattal bíró s egész Amerikában elismert vadásznak, Marcy tábornoknak, akit még a megsebesített nősténymedve sem támadott meg. A nőstényt fiaival sík terepen, a Platte-folyó elágazásánál látta meg, lovon több angol mérföldnyire üldözte és négy, egymásután leadott lövéssel leterítette; fiait, melyek természetesen visszamaradtak, csúfosan a sorsra bízta a nősténymedve.

Marcy három más alkalommal a hegyekben találkozott szürke medvével, de egyik sem védekezett, hanem mindegyik menekült. Mikor egyszer Új-Mexikóból Utah felé vonultak, sikerült a tábornoknak egy jó lóval a hatalmas szürke medvét mérföldeken át, mint valami csordából elszakadt marhát, saját emberei felé terelni s a medvét táborhelyükön lőtték le. "Azok után, - írja Marcy, - amiket ezen a sokat rágalmazott állaton tapasztaltam, elhiszem, hogy első rémületében megtámadja azt, aki tanyáján meglepi, továbbá, hogy a prairie-ken néha-néha megtámadja a gyalogost, vagy a lovast is. De ezek igen ritka esetek. Erős meggyőződésem, hogy a grizzli, ha idejében megszimatolta vagy meglátta az embert, oly gyorsan kitér, ahogy csak tud. Szokása az is, hogy mikor pihenni akar, előbb vargabetűket tesz meg, azután oldalt kiugrik, hogy az őt követő vadász elveszítse a nyomot.

Möllhausen tudósításai sem erősítik meg a szürke medvéről elterjedt rémes történeteket. Őt sem támadta meg az általa és társai által megsebesített szürke medve, hanem futásnak eredt. Egy másik medvét Nebraskában figyelt meg és terített le Möllhausen. Ez már valamivel bátrabb volt. Kimért léptekkel ment a medve rendes útján. Meg-megállt, a földön ide-oda szaglászott, orrát felnyujtotta, hogy a szelet kémlelje, azután kényelmesen folytatta útját s 400 lépésnyire megállt. Szimatolt, mintha keresgélne, hosszú karmaival gyengéden kapargált a fűben, idomtalan mancsát orra hegyéhez emelte és látszólag jóleső érzéssel egy párszor meghempergette magát. Azután felkelt, lompos bundájából kirázta a földet és tovább haladt. Rövid idő mulva ismét megállt s mintha gondolatokba merült volna, mozdulatlan maradt néhány percig. Hirtelen leült, felsőtestét felemelte, jobbról és balról mancsaival vakarózott, karjait többször szeméhez emelte és figyelmesen nézte hosszú karmait, talpát nyalogatta, majd ismét feszülten figyelt néhány másodpercig. Azután hátsó lábaival vállát és nyakát vakarta, felegyenesedett, mint az ember, szétnézett, majd négylábra ereszkedve rövid ügetésbe kezdett, mintha az elfecsérelt időt akarná behozni. Hamarosan a váltás közelébe ért, ahová Möllhausen indián kísérője egy szarvast tett. Alig látta meg a szarvashullát, mintha hirtelen megijedt volna, hátsó lábaira állt, de ismét leereszkedett és a szarvas fejét a másik oldalára fordítva, bodor homlokkal és hegyezett fülekkel jól szemügyre vette a meglepetést okozó szarvast. Végül egészen közel ment hozzá, jól megszaglászta egyik oldalát, azután a másik oldalhoz ment, hogy ezt is jól megismerje. Ekkor egész szélességében fordult felénk a medve teste. Csaknem ugyanabban a pillanatban lőttünk mindketten. A medve, bár egyik mellső lábát összeroncsolta a golyó, súlyos sebet nem kapott, a vadászok ellen ment. Möllhausen és az indián még idejekorán fára menekültek és onnan adták le a halálos lövést. A szürke medve növényekkel táplálkozik, szereti a gyümölcsféléket, diót, gyökereket, de állatokat is elragad; azt mondják, hogy ügyesen tud halat fogni. A fogságban élő szürke medve egész lényében nagyon hasonlít európai rokonához. Az elejtett grizzli éppúgy felhasználható, mint a mi barna medvénk. Bundája megér 70-200 pengőt, de félszázad előtt mai pénzben kifejezve 700-800 pengőt is adtak érte.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.